Résztvevői beszámolók
a Roy Hart Központ négyhetes, intenzív hangképző kurzusáról
HangKút projekt, az Erasmus+ program támogatásával
Németh Nikolett beszámolója:
A HangKút Erasmus+ pályázat keretében a SINUM csapata részt vett a Roy Hart Művészeti Központ (CAIRH – Centre Artistique International Roy Hart) négyhetes Vocal Intensive haladó hangképző programján 2019 szeptember-októberében Dél-Franciaországban.
Személy szerint másodszorra vettem részt a CAIRH négyhetes képzésén, emellett pedig többször látogattam el a Központ egyéb workshopjaira is, így a tevékenységek, a helyszín és a tanárok nem voltak már ismeretlenek. A világ számos részéről (Dél-Amerika, USA, Európa) érkező résztvevők közt is akadt egy-két ismerős személy.
Ezúttal a csoportdinamika eltérő volt a korábbi alkalmakhoz képest, amikor a résztvevők korosztálybeli különbsége ellenére is homogénebb munkafolyamat alakult ki. A csendes, erdei helyszín – ahol a résztvevők szálláshelyei, a közösségi tér és a stúdiók egy épületkomplexumban helyezkednek el – rendkívül alkalmas a fókuszált munkára. A négy hét alatt az ember szinte valamiféle buborékba kerül, ami fontos az érzékeny és az embert testileg-lelkileg megmozgató munkafolyamat védettsége szempontjából. Ugyanakkor az ideiglenes együttélés olykor konfliktusokhoz is vezethet. A felfokozott érzelmi állapot, ami a hanggal és a testtel való mélyreható tevékenységből adódik, szintén fokozott lélekjelenlétet kíván a workshopot vezető öt tanár részéről.
A tanárok név szerint: David Goldsworthy és Saule Ryan – két alapítótag, Carol Mendelsohn – a Központ szintén szenior tagja, illetve Christiane Hommelsheim és Walli Höfinger – akik az újabb Roy Hart generáció oszlopos tagjai. Bár érezhető a közös alap, mégis nagyobb eltérések is adódnak az egyes tanárok munkamódszereiben. Például Mr. Goldsworthy közelebb áll a hagyományosabb hangképzéshez, többek között szorosabban irányított légzés- és énektechnikai gyakorlatokat alkalmaz. Ms. Mendelsohn inkább a beszédhangból indul ki és ösztönzi az extrém hangterjedelemben való mozgékonyságot, Mr. Ryan szintén alkalmaz skálagyakorlatokat, ám nagy hangsúlyt fektet a színházi jellegű, csoportos improvizációkra is. Mindannyiuk munkájára jellemző, hogy nagy figyelmet fordítanak a hangadó testtartására, arckifejezésére vagy akár a szemhasználatra, és kiaknázzák a csoport adta lehetőségeket, mint például a résztvevők egymástól való tanulási képességét, egymás meghallásának pedagógiai erejét.
A fiatalabb generáció képviselői, Ms. Hommelsheim és Ms. Höfinger sok mindent megőrzött idősebb kollégáik, egyben tanáraik módszereiből, azonban érzékelhetően más irányba vitték a hangképzést. Gyakran alkalmaznak olyan gyakorlatokat, ahol a teljes testet aktivizáló hallás és hangadás mellett jobban a befelé irányuló figyelem, a test belső hangcsatornáinak összefüggései kerülnek központba. Náluk is lényeges a csoport jelenléte. Céljuk a folytonosan változó csoportdinamika megteremtése, amelyben a résztvevők közti, akár személyiségből adódó vezető és követő szerepek átadódnak, egy idő után pedig elmosódnak. Egyfajta érzékenyítő tréningről van szó, amely során egy-egy hang vagy mozdulat nüansznyi finomságai is érzékelhetővé válnak.
Egyik meghatározó személyes élményem az engem körülvevő térnek mint támogató erőnek a felfedezése volt. Az érzékelés szintjén világossá vált, hogy erre a tapasztalatra kellő gyakorlattal az ember előadói vagy akár sorsdöntő, mindennapi helyzetekben is támaszkodhat. A csoportos foglalkozások mellett minden résztvevő részesült egyéni figyelemben is, különösen a rendhagyó énekórák során. Számomra ezen alkalmak révén vált meghatározó testi tapasztalattá, hogy a hangom segítségével képes lehetek jobban belehelyezkedni az adott térbe, sőt, érzetben növelhetem, tágíthatom is azt. Mintegy újonnan talált képesség, ez a testi emlék talán előhívható bizonyos magabiztosságot követelő szituációkban. A szóban forgó énekóra – amelynek a társak egy kisebb csoportja is tanúja volt – azzal a csoportgyakorlattal fejeződött be, hogy a teremben mozogva képzeletben mindenki köré megalkottuk saját, személyes terét. Ez a tér megközelíthető, ám tiszteletet és elismerést kíván.
A tréning során minden hét egy közös munkabemutatóval zárult, amelyre a részvevők néhány perces produkciókkal készültek támogató környezetben, mégis izgalommal kísérve. Míg az első héten többnyire egyéni bemutatók születtek, onnantól kezdve ösztönöztek minket a páros vagy csoportos együttműködésekre. A résztvevők által kezdeményezett és irányított próbák a workshop után, olykor késő estig zajlottak a stúdiókban, és teret nyitottak arra, hogy az adott hét tapasztalatait művészi formákba öntsük. Az utolsó héten már a tanárok mentorálása mellett készültünk. Sokféle bemutató született eltérő stílusokban, amelyekbe természetesen a résztvevők által hozott anyagok, valamint személyes történetek is beszűrődtek. Voltak, akik szinte egy kisebb színházi darabot mutattak be, míg mások egy-egy meglelt hangszínnel kísérleteztek.
Számomra ez alkalommal az előadói térbe helyezett hang- és mozgás-improvizáció jelentett nagy kihívást. Gazdag élmény volt a mentorok segítségével megfigyelni, hogy miként válnak külsővé, láthatóvá és hallhatóvá egyes belső impulzusok, és miként lehet kiküszöbölni a cselekvéskényszerből vagy ijedelemből származó kapkodást, ehelyett rábízni magam egy következő, addig ismeretlen, gondolati és/vagy zsigeri hullámra.
Takácsy Réka beszámolója:
Alkotói csapatunkkal 2019 szeptemberétől egy hónapig tartózkodtunk Malerargues-ban, a Roy Hart Center franciaországi székhelyén.
Komoly előadói, alkotói és művészetpedagógiai munkát folytattunk 4 héten át. Napirendünk beosztása minden alkotói tevékenység és eszköztár fejlesztésére kitért. A tréningnapokat minden alkalommal a test felébresztését és a munkára való előkészítését segítő foglalkozással kezdtük. Ez magában foglalta a következőket: test és arcizmok bemelegítése és felkészítése a hangadásra, légző- és mozgásfejlesztő gyakorlatok, meditáció és kreativitást fejlesztő gyakorlatok. Ezt követték a kiscsoportos foglalkozások, mint például az énekóra. Az énekórákon 5-6 fős csapatokban, valamint egyénileg is dolgoztunk. Az órák teljesen egyénre szabottan voltak kialakítva mind az egyes résztvevők, mind pedig a tanárok munkája szempontjából. Minden oktató más-más megközelítésből alkalmazta a Roy Hart Színházban elsajátított módszereket, majd ezt kombinálva a résztvevők egyéni igényeivel és adottságaival, egy igazán személyre szabott (ének)hang fejlesztési folyamat indult el. A délutáni foglalkozások egyike a csoportos, ensamble jellegű alkotói munkák voltak, ahol a hangi adottságok fejlesztésén kívül szöveggel is dolgoztunk. Drámai és köznapi szövegek felhasználásával játszottunk a betűk és a szavak ritmusával, szó szerinti jelentésével vagy egyéb, kontextuson kívüli jelentéstartalmaival. Minden hetet egy ’Sharing’ bemutatóval zártunk, ahol a résztvevők megmutathatták, hogy az adott héten mire fókuszáltak a munkájukban. Ezek a kis etűdök műfaji megkötés nélküli alkotások lehettek, akár egyéni, akár csoportos formában. Bár a workshop csoporttagjai több országból, többféle kultúrából és eltérő szakmai háttérrel rendelkező emberek voltak, egy-egy ’Sharing’ alkalmával olyan művészi produkciókat, csoportos munkákat hoztak létre, illetve olyan nyitottságról, empátiáról tettek tanúbizonyságot, hogy azt bármilyen nagy múltú, professzionális színház megirigyelhetné.
A Roy Hart Centerben eltöltött négyhetes ’Vocal Intensive’ kurzus szakmailag és emberileg is óriási fejlődési potenciált hordoz magában. A hangfejlesztési módszerek holisztikus képzést tesznek lehetővé előadó- és alkotóművészek, drámainstruktorok és pedagógusok számára is. A szakmai munkába több elemet is át lehet emelni a franciaországi tapasztalatok után.
- Légy bátor! Merd megnézni és felfedezni, hogy a hangod-tested-lelked milyen művészeti elemekkel dolgozna és milyen dramatizálható témák felé irányítana.
- Hallgass aktívan! Segítsd egy támogató alkotói tér létrehozását azzal, hogy nyitottan, empatikusan és aktív figyelemmel követed és hallgatod társaid munkáját.
- Készülj fel a meglepetésekre! Ha kész vagy szabadjára engedni a fantáziádat és a kíváncsiságodat, hangtréning után jobban megismerheted magad és a kreatív energiáidat.
- Értékeld a csendet! Megtanulhatsz kibékülni vele, és örülni a csendben töltött pillanatoknak. A csendben jobban hallhatod a belső hangokat és igényeket, amelyeket bár néha talán szívesen kikapcsolnál, csodás kompozíciókat és váratlan zenei élményeket eredményezhet.
- Légy türelmes! Adj időt a szellemednek, lelkednek, hangodnak és testednek, hogy elmélyülhess ebben a munkában. Nincsenek rossz megoldások és a fejlődési idő mindenki számára egyéni.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a Roy Hart Központban eltöltött négyhetes hangkurzus a már megszerzett előadó-művészeti és művészetpedagógiai tudásomat csak még rétegzettebbé és átfogóbbá tette. Nem vitatom a hagyományos iskolák némely módszereinek előnyeit, de e nélkül a tapasztalat nélkül bizonyos szakmai és emberei síkjai a művészeti és pedagógiai munkámnak biztosan kevésbé lennének láthatók és tapinthatók számomra és a munkatársaim számára.
Pintér Géza beszámolója:
2019 szeptemberében utaztunk hárman együtt Franciaországba földgázüzemű autóval, hogy így is csökkentsük kiküldetésünk ökológiai lábnyomát. A kettőször 10 órás autóút és vezetés már önmagában egy tanulási folyamat kezdetét jelezte a számomra.
Csodálatos élmény volt visszatérni a Roy Hart malerargues-i központjába, ahol már korábban is volt szerencsém megfordulni.
Ez az egy hónapos tréning némileg más volt a korábbiaknál, mert az mindig nagyon függ az adott résztvevők alkotta kezdeti hangulattól és a később kialakuló csoportdinamikától. Ezúttal a csoportdinamika sok kihívást állított a résztvevők elé, mert a bizalom lassabban fejlődött ki, így sokan nehezebben tudtak teljes energiájukkal a munkára koncentrálni.
A csoport egyes tagjai nagyon erőteljes személyes anyagokkal vagy akár elvárásokkal érkeztek, ami próbára tette a tanárok kapacitását és súrlódásokat generált a kreatív munka kezdetei során.
Mindezen túl a négyhetes tréning a tizenhét fő részvételével, akik a világ minden részéről érkeztek, ezúttal is (28 év tapasztalatai után) őrzi azt az egyedi jelleget, hogy egy védett és biztos közeget teremt a találkozásra, az elmélyült kutatómunkára és az eredményes alkotófolyamatra.
A kurzus során minden hétvégén egy-egy munkabemutatóval kellett összegezni az azt megelőző hét tapasztalatait és tanulságait. Ezeken az alkalmakon mindenki megmutatkozott párban, csoportban vagy egyedül.
Sokan (köztük magam is) leginkább a kurzus során használt gyakorlatokra támaszkodtunk, arra, hogy azokat miként lehet továbbfejleszteni. Ezeket néha kiegészítettük hozott szövegrészletekkel, mint például az én esetemben: részlet Dante, Isteni színjáték 5. énekéből, a Madarak Tanácskozásának egy jelenete, vagy Jancsó Miklós Fényes Szelek című filmjének egy énekes részlete.
Fontos volt számomra a természet közelsége, a szép dél-francia táj és gasztronómiai környezet, valamint a közösségünk együttműködési szükséglete a mindennapok terén. Ezek mind inspirációt jelentenek abban, hogy később, amikor visszatérünk a hétköznapokba, vagy a felnőtt oktatói munkánkba, akkor másképpen értékeljük azt, új ötletekkel legyünk képesek azt gazdagítani, és új nézőpontok mentén tudjuk építeni.
A kurzus során szerzett tudásnak technikai és empirikus aspektusai egyaránt vannak.
- Technikai oldala első sorban a bemelegítések gyakorlatsorozatai, mint például: jóga, légző és nyújtó mozdulatok pontos gyakorlása, tapasztalása. A felnőtt tanulók gyakran dolgoztak párokban, érintéssel vagy más egyensúlygyakorlatokkal. Többször dolgoztunk masszázzsal, illetve olyan játékokkal, amelyek egyszerű, de pontos szabályok mentén segítik a résztvevőket, hogy a testérzet a testkép és a testtudat fejlesztésével új, és tartós tudásra tegyenek szert, amelyeket könnyen továbbadhatnak majd a munkájukban.
- A munka empirikus oldala a hangképzés élményében és a kölcsönös, csoportos hangi „utazásokban” való elmélyülés által a cél: megélni olyan tartalmakat, amelyek a testemlékezetben elraktározódtak, de felidézésük nagy nehézségek árán, de hatalmas felszabadító erővel hatnak az egyes egyének és az adott csoport egészére egyaránt.
Ezért összegzésként elmondható, hogy a megszerzett tudás több területen is hasznosítható lesz: a színház és drámapedagógia mellett a művészi munkában, színészképzésben vagy a művészetterápiában egyaránt. Mivel ez a munka egyfajta elszigeteltséget és nyugodt környezetet kíván, ezért többek között a célunk olyan felnőttoktatási környezetben is továbbadni azt, mint például vidéki kistelepüléseken, amelyek kívül esnek a nagyvárosok zajos világán.
