3. turnus, Németország

Résztvevői beszámolók
a reichenow-i (Németország) hatnapos közösségi alkotómunkáról

HangKút projekt, az Erasmus+ program támogatásával

Eörsi Sarolta beszámolója:

A Control Stúdió Filmegyesület, az Utcaszínházi Alkotóközösség és a Soharóza Közhasznú Egyesület együttműködésének részeként 2020 szeptemberében hatnapos workshopon vettünk részt a németországi Reichenow-ban, Walli Höfinger és Christiane Hommelsheim Roy Hart oktatók vezetésével.

Oktatóink a Roy Hart módszertan alappilléreivel ismertettek meg minket, illetve ezeket fejleszthettük a közreműködésükkel. 

● Az egyik ilyen pillér a kiterjesztett énektechnika (Extended Vocal Technique) – a Roy Hart módszer egyik alapvetése, hogy tágítsuk az énekhangunk és az előadásmódunk korlátait nem csak a hangterjedelem, hanem hangszínek, dinamika, szövegmondás, levegővétel és más kifejezőeszközök tekintetében is. Az énekhangunkkal való szabad kísérletezés, és az erre szolgáló művészeti eszközök alkották az egyik legfontosabb ismeretanyagot számomra a workshop során.

● A másik, számomra fontos pillér az előadó-művészeti képességek fejlesztése. Hogyan énekel egy medve, ha mézet talál? Mi a különbség a hangszínek tekintetében, ha a mellkasunkban, illetve a rekeszizmaink környékén képezzük a hangot? Milyen módon szolgálhatja a testünk azt, ahogy énekelünk? Hogyan kommunikálhatunk egymással előadóművészként, hogyan bánjunk a másik zenei ajánlataival az improvizáció során? Ezekre a kérdésekre kaptunk meglepően gyakorlatias válaszokat.

Képességek, amikben fejlődtem

Hangképzés. 15 éve énekelek kísérleti kórusokban, elsősorban a Soharóza kórusban, és sokat foglalkoztam a hangommal egymagam és a kórus tagjaként, csoportban is. Megismerkedtem korábban mainstream és alternatív hangképzési iskolákkal; a Libero Cantót hoznám fel példaként. A Roy Hart workshopon megtapasztalhattam, hogy a hol mozgással, hol meditációval összekötött mély, hasi légzés alapvetően megváltoztatja az énektechnikámat. Ha reggel 30-60 percet töltök azzal, hogy a légzésemre figyelek és a testemmel például nyújtógyakorlatokat végzek, akkor ezt követően egész nap akadálytalanul tudok énekelni, anélkül, hogy a gégém és a hangszálaim megfeszülnének.

Megnyilvánulás szólistaként. Kórusénekesként általában csak egy vagyok az éneklő tucatból, és mivel alt hangom van, többnyire támogató szólamokat énekelek, ritkán „szól ki a hangom” (bár előfordult már). A workshop egyik legnagyobb kihívása számomra a szólista szerep volt és az, hogy szólóéneklés közben extrém hangmagasságokat, hangszíneket használjak. Mivel mindössze hatan voltunk a workshopon, ha akartam, se tudtam volna „elbújni”. A legtanulságosabb talán az volt, hogy sokat kísérleteztem azzal, hogy a hangom milyen távolságra ér el értelmezhető módon, ha pianóban énekelek egyedül.

Egy előadás megtervezése. A workshopon nem csak készségeket gyakoroltunk, hanem ezekből egy munkabemutatót is össze kellett állítanunk. Mivel kevés idő állt rendelkezésünkre (hat nap workshop, majd öt nap próba), ezért az első pillanattól végig azt kellett figyelnünk, résztvevőknek és oktatóknak egyaránt, hogy milyen módon használhatók fel az improvizációink, az egyszerű levegővételtől kezdve a hatszólamú éneklésig, egy előadáson, közönség előtt. Hogyan lehet színpadra vinni a hangos légzést, az ásítást, a nyöszörgést, a novellaidézeteket, a zenei atmoszférákat úgy, hogy az a közönség számára is értelmezhető legyen? Ezen a téren, úgy vélem, sokat fejlődtem.  

Ami iránt érdeklődés ébredt bennem a workshopon

Elfogadó légkör. Régóta törekszem arra, hogy elfogadó légkört teremtsek magam körül. A Roy Hart módszertan nagyon is alkalmas erre, mert hozott anyagból dolgozik, mindenkinek a saját, egyéni hangkészletével. A saját workshopjaim és az életem más területei tekintetében is jól jött ez a nézőpont, amit azóta is hasznosítok.

A hangképzés nem csak a skálázásról szól. A levegővételen és testtudaton alapuló hangképzési technikák korábban sem voltak ismeretlenek számomra, a workshopon azonban ráébredtem, hogy alábecsültem ezek jelentőségét.

A workshopon szerzett ismeretek önálló hasznosítása

Az előbbiekben felsorolt ismereteket, készségeket és tapasztalatokat azóta is aktívan alkalmazom például ilyen módon:

a Soharóza kórusban elkezdődött a saját módszertan feltérképezése és rögzítése. Sok rokon vonást fedeztünk fel a Roy Hart módszerrel: az ének-improvizációs technikák között épp úgy, mint abban, hogy egyik módszertan sem egzakt módon leírható. Ebben a munkafolyamatban irányító szerepem van.

A saját zenei műhelyeimben is alkalmazok a workshopon tanult technikákat, például a vezető, illetve követő szerep váltogatása az improvizáció során.  Budapest, 2020. október 20.

Németh Nikolett beszámolója:

Most második alkalommal jártam a németországi Reichenow Colaborative művésztelepén, Christiane Hommelsheim és Wali Höfinger, akkreditált Roy Hart hangképző tanárok és egyben hangművészek bázisán. A mobilitás egyik szervezőjeként és a Magyarországon éppen szeptember 1-étől bevezetett rendkívüli utazási korlátozások miatt kifejezetten előnyös volt, hogy ismertem a hely és a munkamódszer sajátosságait, ezáltal meg tudtam győzni a csoport tagjait, hogy esetünkben az online térbe helyezés nagyban limitálná a megszerezhető élményt és tapasztalatokat. A fogadó szervezet részéről is felmerültek megoldandó problémák az általuk biztosított egyes szálláshelyek hirtelen visszamondása és a szomszédban lakó művészek egészségügyi aggodalmai miatt. E kihívásokat vállalva végül megérkeztünk a mobilitás helyszínére, egy csendes, természet közeli stúdióba. Szervezőként mondhatom, hogy a projekt kapcsán fejlődött a problémamegoldó és kommunikációs készségem, továbbá erősödött az a meggyőződésem, hogy szükség van hasonló tanulmányutakra, tapasztalatcserékre, ami által bővül a látótér.

A mobilitás célja a résztvevők egyéni fejlődése mellett a hangszínházi eszközök bevonásával történő, közösségi alapú alkotómunka, egyfajta alkalmazott hangszínházi technika kikísérletezése volt a mentoraink segítségével. Ennek során részben hozott anyaggal dolgoztunk (pl.: témák, szövegrészletek, dalok), illetve helyben is mindenki teret kapott egy maga által kezdeményezett alapanyagot, ötletet a csoport bevonásával formába öntsön, megvalósítson. Később kapcsolatokat, metszéspontokat kerestünk ezek között a kezdetben különálló, heterogén részek között, és így haladtunk a munkabemutatónk tartalma felé. Az egyik legfontosabb tapasztalat az volt, ahogyan az eltérő műhelyekből (a konzorciumi partnerektől) érkező, más-más szakmai háttérrel rendelkező résztvevők keresték és végül megtalálták a közös hangot. Ehhez persze nagy segítségünkre voltak az említett mentoraink, akiknek érzékeny pedagógiai képességeit külön tanulmányozni lehetett.

A mobilitásnak köszönhetően növekvő magabiztossággal alakítok át általam ismert gyakorlatokat az adott helyzetre és csoportra alkalmazva a hazai workshopokon és csoportvezető tevékenységemben. Emellett fejlődött azon érzékem, hogy a hangadás és az improvizáció folyamatában több apró részletet megfigyeljek, így bátrabban tudok akár személyes, akár a csoportra vonatkozóan visszajelzéseket adni. Ezek a kapott információk a hangzás mellett kiterjednek a térhasználat, a testtartás, a mozgás és a hangképzés fizikai jellegzetességeire és a csoport aktuális figyelmi szintjének a meghatározására is. A mobilitás tapasztalata nagyban hozzásegített ahhoz, hogy képes legyek önállóan is összeállítani és megtartani egy több napos, csoportos hangképző programot.

A hangra építő közösségi alkotást illetően bővült az eszköztáram, és nőtt a kísérletező kedvem. Inspiráló kihívásnak tartom megtalálni az egyensúlyt a játékosság, a külső elemek (pl. dal, szöveg, kellékek, speciális tér) és a fókuszált, ugyanakkor kiterjesztett belső figyelem között, ami a munka egyik meghatározó minőségi kulcsa lehet.

Elmondható, hogy a tanult technikák – a környezetet és egymást bevonó hallásgyakorlatok, a hangképzés és a test tudatos összekapcsolása, a légző és lazító technikák, a hangimprovizációs gyakorlatok, a tér- és testérzékelés különféle módjai, az egyén aktuális állapotából kiinduló „elfogadó” hangadás – rendkívül gazdag lehetőségeket tartogat a csapatépítés, az egyéni mentális és fizikai jóllét és a kreativitás megtapasztalása terén. Természetesen e módszerek különbözőképpen alkalmazhatóak az eltérő célcsoportok esetében, amelynek módjai egy hosszabb távú kutatómunka tárgyát kell, hogy képezze. A jövőben szeretnék további kapcsolatot ápolni a mentorainkkal és a fogadószervezettel, illetve fontosnak tartom, hogy a többi résztvevővel is folytatódjon az együttműködés. Erre jelen esetben van is kilátás.

Pintér Géza beszámolója:

A Control Stúdió Egyesület delegáltjaként és mint a projekt egyik szervezője is vettem részt a tréningen. Tanáraink Walli Höfinger és Christiane Hommelsheim vezették a teljes kurzust, ahol hat fő képezte a felnőttanulói csoportot: Németh Nikolett, Remes Zsófia, Eörsi Sarolta, Takácsy Réka, Simon Balázs, és Pintér Géza a jelen írás szerzője.

A program szervesen kapcsolódott az egy évvel ezelőtti Roy Hart képzéshez Dél-Franciaországban és sok tekintetben jól tudtuk folytatni az ott elkezdett, majd a rákövetkező évben, otthon elmélyített tudásanyagot. Az egyik lényeges sajátossága a németországi programnak az volt, hogy csak az erasmus hat főből álló delegációja képezte a teljes csoportot, így egy családiasabb környezetben tudtunk dolgozni jobban fókuszálva egy bensőséges légkör megteremtésére.

Az első napon olyan bevezető gyakorlatokkal dolgoztunk, amelyekben nagy szerepet kaptak a fizikai gyakorlatok és a hangképző szervek ellazítása, Walli Höfinger vezetésével, amelyeket majd kollektív improvizációs gyakorlatok követtek. A csoport tagjainak aztán az a feladat jutott, hogy mutassanak be egyénileg kivitelezett etűdöket a nap zárásaként, amelyek aztán alapanyagot jelentettek a hét további napjára. A program ebből a szempontból eltért az egy évvel korábbi 2. turnusétól, mert itt a csoport következetesen dolgozott a közös „etűd csokron” amelyet napról napra, kibővített, pontosított, hogy egy egységes dramaturgiailag összefüggő performance irányába fejlessze.

Ez a tudatos alkotómunka a délutáni órákban valósult meg, míg a délelőttökben a kísérletezés, a játékos improvizáció és a készségfejlesztő gyakorlatok kaptak nagyobb szerepet.

A két német tanár által továbbfejlesztett Roy Hart módszerekben nagyobb szerepet kap a kiterjesztett figyelem, kevésbé színházi akción, cselekvésen van a hangsúly, mint inkább a befogadáson, az egész testtel való figyelmen, hallgatáson és meghalláson. Ezen túl gyakoriak a páros vagy hármasban végrehajtott improvizációk, amelyekben az egymásra hangolódáson túl a kölcsönös érzelmi, lelki szinkronicitás elérése is cél, vagyis egy olyan közös hangzás elérése, amelyben (akár csak a Kodály módszer esetében a kóruséneklést illetően) a részek alkotta „Egész” valami más és több lesz azok összegénél.

Sajnos a modern civilizációban, de még a „Megjelenítéses művészetek” gyakorlatában is (mint előadó-művészetek, filmművészet, fotó…stb) ritka az olyan lehetőség, amikor a közösségi alkotást az ilyen fajta elmélyülés tudja jellemezni. 

A csoporttagok, szinte más emberként tértek haza, mint ahogyan odaértek: javultak az empatikus kommunikációra való készségeink, az önismertünk (fontos része volt a gyakorlatoknak a közös reflektálás az órák végén és a naplóírás), egymás megismerése és a kölcsönös testbeszéd olvasásának a készsége, zenei hallás fejlődése, éneklési és hangadási kapacitás javulás, a hangképző szervek és egyéb belső izmok tudatosabb használatának az elérésével is mind javult valamennyi résztvevő mozgástere a kreatív alkotófolyamatban.

A reichenow-i munka egy másik fontos eleme az autobiografikus kutatás beleértve az egyes egyének családtörténeti hátterét is, amely egy visszatérő eleme az egyéni hang-munkának, hiszen egyes elméletek szerint hangi adottságainkat nagyban meghatározzák a családunkból hozott transzgenerációs tapasztalatok, legyen szó sikerekről, kudarcokról, vagy akár személyes vagy kollektív traumákról.

A csoportunk a 6-ik nap végére létre hozta a leendő közösségi alkotásának az első prototípusát, amelyen aztán jól tudott dolgozni a Metroworks Színházi Szabadiskolában létrehozott produkció alkalmával, kettő héttel később.

Remes Zsófia beszámolója:

2020. szeptember 2-7. között Reichenowban, a helyi művésztelepen vettünk részt Walli Höfinger és Christiane Hommelsheim Roy Hart tanárok workshopján. A hat napos kurzus célja egy előadás vázlatának létrehozása volt, amely a korábban megismert és a workshop során használt Roy Hart technikák, improvizációk, egyéni ötletek és hozott anyagok alapján állt össze, mindezt úgy, hogy a két vezető folyamatos visszajelzéseikkel segítették a készülő anyag alakulását. A workshopon kizárólag a majdani előadásban szereplők vettek részt, így a közösség építés, a bizalom kialakítása, a közös élmények mind-mind formálták az előadást.

A két vezető különféle szabad improvizációs-, valamint hangkiadással összekötött mozgásgyakorlatokkal, a test különböző pontjainak izolációját segítő és tudatosító feladatokkal, elképzelt szituációk és képek segítségével a hangkiadás különböző helyeinek megtapasztalását és azok közötti váltást segítő gyakorlatokkal, továbbá a bemelegedéshez szükséges masszázs- és meditációs technikákkal ismertetett meg minket. Mindezek során természetesen szem előtt tartották a későbbi előadáshoz való inspiráció- és anyaggyűjtést, valamint a színpadon való szereplés minőségének és a közönséggel való kapcsolódásnak a fontosságát. A kurzus során tapasztaltak rendkívül fejlesztően hatottak mind a mozgással, mind a hangkiadással kapcsolatos képességeimre, illetve segítettek abban, hogy önállóan is képes legyek ezeket a technikákat alkalmazva fejleszteni magamat. Továbbá úgy gondolom, ezek a gyakorlatok a jövőben használhatóak, sőt, alakíthatóak, testreszabhatóak lesznek a további zenei munkám során akár kisebb-nagyobb csoportokkal, akár egyéni alkalmakon.

A későbbi előadás ’csontvázának’ létrehozása minden egyes tag részéről önállóságot és proaktivitást követelt, hiszen mindenki rendezett egy szeletet a performanszban, amelyet végül közösen egy fonalra húztunk fel, megalkotva az előadás ívét. Már az első napon nekiláttunk a munkának, minden egyes alkotótársnak hoznia kellett egy kiinduló pontként szolgáló anyagot. Számomra a ’semmi’ és ’valami’ közti határ átlépése a legnehezebb az alkotómunka során, valamint az alkotófolyamat során felmerülő döntések meghozatala sem könnyű. Ez most is így történt, úgy éreztem, hogy az első, kiinduló pontként szolgáló elképzelésem nem volt az igazi, azonban a workshop alatt az egyik improvizációs gyakorlat inspirációként szolgált egy másfajta ötlethez, amely végül, kis változtatásokkal be is került az előadásba. Ez a kezdeti nehézség és végül sikerélmény megnyugtatott abban, hogy az alkotómunka mindenki számára másmilyen, mindenkinek más az útja, módszere, ösztönzője, sőt, ez az idők során is változhat. A rendezés során a többi alkotótárssal való együttműködés és a mások vezetésének kombinációjával a vezetői és asszertív kommunikációs készségeimet is nagyban fejlesztette.

A kurzus alatt mindkét vezetőtől kaphattunk egy-egy egyéni órát is, amelyet az előadó társak végignéztek – ez fontos része a Roy Hart módszernek, amelyet szeretnék beépíteni a későbbi zenei munkámba, hiszen az egyéni órák megtekintéséből rengeteg tapasztalat származott, valamint minden egyes egyéni alkalmat követően rövid visszajelzésekre is sor került, amelyek szintén fejlesztően hatottak. Walli Höfinger egyéni órája során számomra a legfontosabb tapasztalat az volt, hogy egy-egy nagyon egyszerű, elképzelt kép hatására a hangkeltés minősége és helye mennyire könnyen változtatható, irányítható. A jövőben szeretném, ha a különböző pozíciókból történő hangkiadás automatikussá válna, így a testemet könnyen kezelhető eszköztárként tudnám használni. A Walli által használt, elképzelt képekkel összekötött mozgás- és hanggyakorlatokat a későbbi kórusmunka, próbák, valamint workshopok során is tudom majd alkalmazni. A Christiane által vezetett egyéni alkalom egy elképesztő zenei utazás volt számomra, minimális instruálással olyan, már-már embert próbáló hangokat sikerült kicsalnom magamból, amikről nem gondoltam volna, hogy képes vagyok. Ez a típusú hangi és képességbeli határfeszegetés nagyon inspirálóan hatott rám, szeretném a jövőben is megtapasztalni, sőt még jobban feszegetni azokat, valamint utánajárni olyan technikáknak és gyakorlatoknak, amelyek ezt a munkát segítik. A két vezető nemcsak a gyakorlatok során létrejött inspirációkkal és anyagokkal, hanem professzionális hozzáállásukkal, folyamatos konstruktív visszajelzéseikkel, valamint expresszív szakkifejezések behozásával is segítették az előadás vázlatának létrehozását. Ez a fajta kommunikáció és attitűd olyan biztonságos és ösztönző légkört hozott létre, amelyben az együtt-alkotás különleges élménnyé vált, és amelyet a későbbiekben is szeretnék megtapasztalni.

Simon Balázs beszámolója:

A Tudás, amit elsajátítottam a mobilitás során, a saját belső világommal kapcsolatos, a hangadás közben a bennem zajló folyamatokat ismertem meg jobban.  A tréning számomra egy kiterjesztett mindfulness hét volt, amikor kiélesedett figyelem vetült a hangadásra, és ebben a terjedelemben szerzett ismeretek hosszabb távon is megmaradnak és a saját mindfulness repertoáromat bővítik. Ebben nagy szerepet játszik a helyszín, Reichenow, az itt élő művészkollektíva szervezeti felépítése, életmódja, felelős közösségi gondolkodása és komplex működési szabályrendje. Mindez nagyon erős példa volt, amennyiben hasonlót szerveznénk a későbbiekben.

A két vezető tréner közös munkája jól példázta, a számomra már a pszichodinamika világából ismerős kettős vezetést, amiben a megosztott felelősség mentén, mindkét tréner a tudása legjavát tudta adni a kurzus folyamán. Ezáltal feltűnt, hogy a Roy Hart módszer és a pszichodinamikus csoportmunka eszköztára között milyen konkrét határmezsgye van.

Használható szakmai ismeretük, a kreativitáshoz való hozzáállásuk, nagyon hatékony volt, ahogyan minket kreatív helyzetbe hoztak. A pozitív elemek kiemelése, a kreatív tér megnyitása és előremutató tendenciák előtt való tisztántartása tanulandó.

Személyesen mégis a saját rezonátorjaimmal való „baráti” kapcsolatomban fejlődtem legintenzívebben.

A mobilitás alatt elsajátítottam számos olyan relaxatív technikát és gyakorlatot, amelyek a hangadást megelőzik, azok az improvizációs gyakorlatok is ideértendőek, amelyek ezt a fellazult testeket kreatív relációkba hozták.  A techninkák közül kiemelném, a konnektív szövetekkel való érintéses munkát.

Az itt tanult gyakorlati feladatok és új kommunikációs technikák közül kiemelném a visszajelző köröket és a közös idő megtervezésének megosztott módját, amelyeknek minden nap többször is következetesen helyet adtak a szervezők. Ezek a beszélgetőkörök fárasztónak tűnhetnek, olykor kicsit gépiesen ismétlődtek, de ez inkább azon múlik, hogy a résztvevők milyen tartalmakat osztanak meg ezeken a fórumokon.

A beszélgetőkörök erősen hatnak a kiégés ellen, illetve fel is mutatják azokat a redundáns elemeket, amelyeket egy közös munkában aktuálisan frissíteni kell. A reichenow-i tartózkodásunk során a pozitív visszajelzések túlnyomó többségét lehetne egy ilyen kiégés gyanús elemként említeni. Nem lehet minden pozitív, e mögött egyfajta beletörődés is megbújhat, mivel „a tökéletesség elérhetetlen ezért a közepeset is megdicsérjük…”.  Talán nem kritika az előbbi megállapítás, hanem egy figyelemfelhívás, hogy minden rendszerben minden munkafelépítésben, próbálni kell élőn megtartani a bevezetett protokollt. 

A Roy Hart módszertanra úgy tekintek egy kicsit, mint egy a lelki és testi egészség megőrzésére is alkalmas technikák gyűjteményére, ezek a gyakorlatok egy hatalmas és sokfelől használt repertoárból kerülnek ki, rokonságot is mutatnak számos más hasonlóan egészség fejlesztő célú művészetterápiás módszerrel. Ami számomra teljesen új volt az a konnektív szövetekkel való munka használata a hangadásban.

Megmarad mélyebb érdeklődésként és pozitív beállítódásként a csoportos alkotás iránti elköteleződés, amit ez a tanulási alkalom elindított. A Németh Nikolett által vezetett alkotói folyamat és műhely különleges lehetőség arra, hogy a csoportos alkotást vegytiszta módon vihessük végig, amennyiben a felmerülő témák nem egy kognitív térből, hanem egy csoport tudattalanjából merülnek fel, majd kerülnek elfogadásra és kidolgozásra. Az életemben egyedülálló folyamatban szerepet játszik a hang, mint médium, amely a világról való reflexiónak egy inkább érzelmi mint kognitív módja.

A csoportunk jelenlegi helyzetéből és aktuális állapotából indult ki Reichenow-ban a munka, és ez a később létrejött előadáshoz közvetlenül vezetett el; nem a vezető személyek által kognitív és konceptuálisan meghatározott, hanem valóban közösségi módon.

Ez a véleményemet is megváltoztatta abban, hogy a hangmunka milyen közvetlen eszköze mind a lelki egészség fejlesztésének és egyszersmind az alkotásnak. A jövőben biztosan jobban fogok hagyatkozni az itt tapasztalt és tanult munkára a tréning és fejlesztő munkámban.

A reichenow-i munka és a hozzákapcsolódó próbaidőszak megerősített abban a felelősségérzetemben is, amelyet a csoportos alkotás közben a csoport egésze iránt táplálnom kellene. Amikor egy kórus részeként dolgozom, talán megjelenik az egyes emberben egy feleslegességérzés, és ez a munka ebben is meghatározó volt, a közös alkotásban nem lehet elengedni a felelősséget, minden résztvevőnek egyforma figyelemmel és odaadással kell jelen lennie a folyamatban. Az Utca-SzAK szempontjából pedig az nyert megerősítést, hogy szükségünk van egy olyan szabadtéri előadás megalkotására, amely kevésbé a kognitív és verbális történetelemekből, hanem hangokból és gesztusokból komponálódik.

Takácsy Réka beszámolója:

HangKút I. Projekt csapatunkkal 2020. szeptemberében hat napot tartózkodtunk a Berlin melletti művésztelepen, a Colaborative Reichenow-ban. Mentoraink voltak: Chrisitiane Hommelsheim and Walli Höffinger.

Ebben a turnusban már másodszorra találkoztam a Roy Hart hangszínházi módszerrel és annak képviselőivel. Ez alkalommal már nem volt minden tevékenység újdonság számomra, de az most is kijelenthető, hogy a mostani kurzus során is komoly alkotói és művészetpedagógiai munkát folytattunk 6 napon át. Napirendünk beosztása minden alkotói tevékenység és oktatási eszköztár fejlesztésére kitért. A tréningnapokat minden alkalommal a test felébresztését és a munkára való előkészítését segítő foglalkozással kezdtük. Ez magában foglalta a következőket: test és arcizmok bemelegítése és felkészítése a hangadásra, légző- és mozgásfejlesztő gyakorlatok, meditáció és kreativitást fejlesztő gyakorlatok. Ezt követték a kiscsoportos foglalkozások, mint pl. a hangképzést előtérbe helyező énekóra. Az énekórákon egyénileg is dolgoztunk. Az órák teljesen egyénre szabottan voltak kialakítva mind a résztvevőknek, mind pedig a tanároknak.

Mentorainknak köszönhetően holisztikusan alkalmaztuk a Roy Hart Színház hangtréning módszereit. Egyéni énekóránkon alkalmunk volt individuális munkára, ahol mindenki az éppen őt foglalkoztató szakmai kérdésekkel dolgozhatott. Az én esetemben ez az előadói eszközök fejlesztése volt saját dal komponálásának segítségével. Walli Höffingerrel dolgoztam két dal motívumon, melyet megkíséreltünk összekapcsolni. Ez egy nagyon intenzív belső munka eredménye volt. A hangutazás segítségével megszülető dallamot előbb visszaidézéssel rögzítettük, majd a foglalkozás után zongora segítségével lejegyeztem a dallamot. Mentorom további lehetőségeket adott ahhoz, hogy a dallamokat dallá fejlesszem. Előbb saját szöveget illesztettem hozzá, majd pedig összekapcsoltam a motívumokat. Ez lehetőséget adott nekem arra, hogy megismerkedjek a dalszerzés organikus folyamatával, amely egy hangképzési gyakorlatot alkotó tevékenységgé tudott formálni. Ezen az úton már a franciaországi workshopon elindultam és nagyon motiváló volt, hogy lehetőséget kaptam a további fejlődésre. Az így elkészült dalt előadtam a munkabemutatón és az ott tanultakat pedig tervezem továbbadni egy remélhetőleg jövő tavasszal megrendezésre kerülő mesterkurzuson, melyet zeneakadémista és zenész színésznövendékek részvételével tervezünk megvalósítani.

A munkabemutatóra egy ívet befutó, ám különböző hangszínházi etűdöket tartalmazó helyszínspecifikus előadást készítettünk a Metro Works Színházművészeti Szabadiskola épületében és udvarán. Szem előtt tartottuk a tervezett célokat: hogyan bővíthetjük mozgás- és hangszínházi workshopjaink elméleti hátterét (kísérlet mentoraink tudásának elsajátítására), hogyan fejleszthetjük tovább saját képzéseinket a tapasztaltak fényében, jegyzeteket készítettünk a kurzuson gyakorlott tréning módszerekről, ezzel is mélyítve a szakterületeinken használható szakmai ismereteket, valamint menedzsment és szervezés gyakorlását és a csoport kohézió megteremtését.

A workshop csoport tagjai korábban nem dolgoztak együtt, előtte egy 3 napos kick-off tréningen találkoztak először, és eltérő szakmai háttérrel rendelkező emberek voltak. Ennek ellenére a tréning idején és a ’Sharing’-ek alkalmával is sikerült igazi demokratikus csoportmunkát folytatni. Tervünk az volt, hogy mindenki egyéni munkájából beillesszünk részleteket a projektet lezáró munkabemutatóra. Ezt maradéktalanul sikerült megvalósítani.

A Colaborative Reichenow-ban eltöltött hatnapos kurzus szakmailag és emberileg is óriási fejlődést eredményezett. Ennek egyik lényeges eleme, hogy a jelenlegi globális helyzetben kevés lehetőségünk van zárt környezetben a mindennapi tennivalók kizárásával egyfajta ’elvonulásban’ dolgozni. Munkák e reichenow-i környezetben elmélyülté tudott válni, amely a mentális és érzelmi egészségünk fenntartásához is hozzájárult ebben a kihívásokkal teli időszakban.

Fontos megemlíteni még egy lényeges pontot. Projektünk záró workshopjára a covid pandémia ideje alatt került sor. Ez emlékeztett minket arra a globális jelenségre, hogy tevékenységeink egy része áthelyeződött az online térbe. Művészeti mentorként korábban nehezen képzeltem el hogyan tarthatnék művészetpedagógiai foglalkozásokat úgy, hogy közben nem csak a távolságtartásra, de arra is ügyelnem kell, hogy a munkamódszerem működik-e online formában. Ezalatt a tréning alatt rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen módon tehetném elérhetővé a workshopot online is. Ezek után mindenképpen többet fogok kísérletezni a digitális módszerek bevonásával, hogy a munkám ne szakadjon meg teljesen egy világjárvány idején sem.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a Colaborative Reichenow-ban eltöltött hatnapos hangkurzus a már korábban elsajátított előadóművészeti és művészetpedagógiai, valamint a Roy Hart Központban tavaly ősszel megszerzett tudásomat csak még rétegzettebbé és átfogóbbá tette. Lényegesnek tartom, hogy a klasszikus művészeti nevelés mellett egyre inkább megjelenjenek az organikus, holisztikus szempontok, amelyek nemcsak a produktum esztétikai minőségét emelik, hanem igazán személyessé teszik a résztvevő alkotómunkáját. Csapatunkkal azon fogunk dolgozni a jövőben is, hogy Magyarországon minél több a HangKút értékeihez hasonló projekt születhessen.